Eszter könyve: világi vagy vallási?

Egy mesterien megírt alkotás
- Eredeti cikk: Esther: Secular or Sacred?
- Szerző:
Tim Mackie és Whitney Woollard
- Fordította: Páll László
- Lektorálta: Székely Pál Domokos
Eszter könyve egyike a Biblia legizgalmasabb elbeszéléseinek. Egy klasszikus történet minden összetevője megtalálható benne: egy bátor és gyönyörű hősnő, fordulatos szerelmi szálak, a jók életveszélyben, egy könnyen gyűlölhető főgonosz és természetesen a „happy end” sem maradhat el. Az egész könyv tele van feszültséggel és drámai iróniával, váratlan fordulatokkal és költői igazságszolgáltatással. Na, ebben a történetben tényleg minden benne van! Kivéve Istent — vagy legalábbis az ő nevét. A legkülönösebb dolog Eszter könyvében az, hogy Istent egyáltalán nem említi. Egyetlenegyszer sem! A Bibliának nem Istenről kellene szólnia? Akkor mégis hogy lehet ez?
Egy Isten nélküli történet?
Ez a furcsa tény a történelem során sokakat zavarba ejtett már. Egyesek úgy oldják fel ezt a feszültséget, hogy Eszter könyvét a Biblia „világi” (szekuláris) részének tekintik. Mi több, a kiváló héber nyelvész, S. R. Driver így fogalmazott:
„Amikor az Ószövetség többi könyvéről Eszter könyvére térünk át, »az égből egyenest a földre zuhanunk«. Nemcsak Isten neve nem fordul elő a könyvben, de a nézőpontja is mindvégig merőben világi: a zsidó népnek és világi nagyságának megőrzése… azok a témák, amelyekre a szerző érdeklődése egyértelműen összpontosul. El kell ismerni, hogy Eszter könyvének szellemisége nem az, amely az Ószövetségben általában érvényesül” — Bevezetés az Ószövetség irodalmába (486-487. oldal).
Szóval ez az igazság? Eszter könyve a Bibliának egy „világi” alkotása lenne? Vagy ez az értelmezés súlyosan figyelmen kívül hagy valamit? Elképzelhető, hogy Isten említésének hiánya közvetlenül összefügg a könyv mesteri felépítésével? Esetleg Isten látszólagos hiánya is része annak a kifinomult beszédmódnak, ahogyan a könyv Isten gondviseléséről szól? Talán éppen az a lényeg, hogy Isten mindenkor munkálkodik, még akkor is, amikor mi ezt nem látjuk egyértelműen.
Hmm… vessünk egy pillantást a könyv lenyűgöző irodalmi felépítésére, hogy a mélyére lássunk ezeknek a kérdéseknek! Ugyanis az egész történetet egy kiazmus formájában rendezték el.
Várj, mi is az a „kiazmus”, és miért fontos ez?
A kiazmus egy (elbeszélői vagy költői) irodalmi eszköz, amely szimmetrikusan rendezi el a dolgokat, és így emel ki bizonyos témákat, illetve ezáltal mutat rá az igazán fontos részletekre. A „kiazmus” szó a görög ábécé egyik betűjéből („khí”) származik, ami formájában egyezik a mi „X” betűnkkel. Ennek alakja jól szemlélteti a fogalmat: két különálló vonal találkozik középen egy szimmetrikus formát alkotva. Irodalmi eszközként a kiazmus megmutatja, hogy hogyan lehet már pusztán a szavak és gondolatok elrendezésével ugyanolyan erővel közvetíteni egy üzenetet, mint magukkal a szavakkal. Ez egy mesteri irodalmi eszköz, amit a jó szerzők gyakran használnak. És ez alól Eszter könyvének névtelen írója sem kivétel.
Műve tökéletes szimmetriával van felépítve. Minden egyes részletnél találsz olyan kulcsszót és jelenetet, amely megegyezik a szimmetria másik oldalán lévő párja megfelelő kulcsszavával és jelenetével. Ez amúgy elég szép. Nézd csak meg:
A A perzsa király pompája + Két ünnepség (1,1–8)
B Eszter királynő lesz + Mordokaj megmenti a királyt (1,9–2,20 + 2,21–23)
C Hámán hatalomra emelkedik (3,1–6)
D Hámán rendelete a zsidó nép elpusztítására (3,7–15)
E Eszter és Mordokaj terve a rendelet visszavonására (4,1–17)
F Eszter első lakomája + Hámán eltervezi Mordokaj kivégzését (5,1–8 + 5,9–14)
X – KULCSFORDULAT: Hámán megaláztatása és Mordokaj felmagasztalása (6,1–14)
F’ Eszter második lakomája + Hámán kivégzése Mordokaj helyett (7,1–10)
E’ Eszter és Mordokaj terve a rendelet visszafordítására (8,1–8)
D’ Mordokaj ellenrendelete a zsidó nép megmentésére (8,9–14)
C’ Mordokaj hatalomra emelkedik (8,15–17)
B’ Eszter királynő és Mordokaj megmentik a zsidó népet (9,1–19)
A’ Két ünnepség + Mordokaj pompája (9,20–32 + 10,1–3)
Ha megnézzük a könyv felépítését, azt látjuk, hogy az A–F-ben leírt események egy sötét, baljós negatív mintázatot mutatnak, amely fokozatosan halad a zsidó nép, köztük Eszter és Mordokaj pusztulása felé. A 6. fejezetben található fordulópont után azonban az F’–A’ történései pozitív ellenpárját adják az előző eseményeknek, megszüntetve minden abban rejlő válságot és hiányosságot, ami végül Mordokaj és a zsidó nép felmagasztalásához vezet. Jon Levenson zsidó származású kutató megjegyzi, hogy ennek a kiasztikus szerkezetnek a felismerése kulcsfontosságú a könyv jelentésének feltárásához:
„A 6. fejezet fordulópontként való azonosítása egy másfajta szempontú betekintést nyújt Eszter könyvének felépítésébe. Egy nagyobb fokú szimmetria-mintázatot tár fel előttünk, ahol a fordulópontot megelőző jelenetek megfelelnek a másik oldalon lévő jeleneteknek… Kétségtelen, hogy a könyv kétoldalú kiasztikus szerkezetet mutat, amelyben az első oldal (A–F) eseményei egyhangúan negatív, vészjósló hatásúak, míg a második oldal (F’–A’) eseményei egységesen pozitívak, és pótolják a velük párban lévő események hiányosságait… A könyvnek ezt a jellegzetességét legjobban a szövegben található púrimról szóló megjegyzés foglalja össze: »fordítva történt a dolog« (héberül: nahăfók hú’, ld. 9,1).”

Amint felismerjük a könyvben lévő, gondosan felépített mintázatot (a kiazmust) és a 6. fejezetben lévő fordulópontot, amely Hámán bukásához és Mordokaj felemelkedéséhez vezet, képesek leszünk meglátni az ezáltal közvetített mély üzenetet. Maga a történet formája is rendbe teszi és egyfajta értelmet ad az eseményeknek.
„A történet középpontja drámai párhuzamot mutat Hámán rendelete és Mordokaj ellenrendelete között: Eszter könyvének szerzője az igazságszolgáltatást úgy látja, mint ami a történelemben bontakozik ki… Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a történelmet rendezett események egymás utáni sorozataként ábrázolja, nem pedig véletlenszerűen összeválogatott halmazaként. A történelemnek ez a szemlélete már önmagában bátorító egy a száműzetésben élő nép számára, amelyet olyan erők szorongatnak, amik felett aligha van hatalma, és amelyek könnyen kétségbe ejthetik. Eszter könyvének szerzője a maga módján küzd ez (vagyis a kétségbeesés) ellen azáltal, hogy az emberi sorsoknak egy észszerű rendjét tárja fel, különösen is egy olyan rendét, amely a gonoszok fondorlatainak visszájára fordulásával jár.”
Michael V. Fox: The Structure of Esther
Nem is olyan világias
Bár az úgynevezett „világi” (vagy szekuláris) történet eseményei látszólag véletlen egybeesések, és mentesek az isteni tervezéstől vagy beavatkozástól, az a struktúra, amellyel ezeket az eseményeket a szerző elbeszéli, mégis másról árulkodik. Habár Isten nevét ez a könyv nem említi, az összes esemény – Vasti bukása és Eszter felemelkedése, Mordokaj felfedezése a tervezett merényletről, Hámán rövid ideig tartó felemelkedése, a király álmatlansága és az őt a Mordokaj hőstetteire emlékeztető felolvasás, valamint a zsidó nép felemelkedése – Isten gondviselésszerű munkájának tervét tükrözi, amely a történelmet az ő megváltó célja felé vezeti.
Valójában azzal, hogy a szerző egyszer sem említi Istent, de ugyanakkor tökéletes irodalmi szimmetriával közvetíti az eseményeket, mély teológiai állítást tesz, amely felfedi előttünk, hogy Isten gondviselése mindenben jelen van. Hiszen ő azon munkálkodik, hogy megmentse és megszabadítsa népét. Ezen eszköz célja, hogy téged, az olvasót, arra ösztönözzön, hogy még a történelem legsötétebb pillanataiban is felfedezd Isten gondviselését. Arra hív, hogy lásd meg, hogyan munkálkodik Isten az emberi történelem káoszában és erkölcsi ellentmondásaiban, hogy véghez vigye isteni céljait.
„Amikor Eszter könyvének szövegében Isten munkájának nyomai után kutakodunk, pontosan azt tesszük, amire a szerző rá akart minket vezetni. A szerző azt szeretné, ha ugyanígy vizsgálnánk meg azokat az eseményeket is, amelyeknek a saját életünkben tanúi vagyunk. Ő ugyanis a lehetőségek teológiáját tanítja. A hajlandóságot arra, hogy szembenézzünk az eseményekkel az isteni gondviselés lehetősége iránti nyitottsággal, még akkor is, amikor a történelem látszólag ennek valószínűtlenségét mutatja, mint a Hámán rendeletét követő sötét napokban. Ily módon a könyv a mély hit hozzáállását kínálja.”
Michael V. Fox: Character and Ideology in the Book of Esther
Eszter könyve távolról sem világi szemléletű. Pont, hogy arra késztet bennünket, hogy a saját életünkre tekintve elgondolkodjunk azon, hogy Isten hogyan munkálkodik aktívan a színfalak mögött – akár még egy nagy fenyegetettség vagy tragédia ellenére is – jó és tökéletes céljainak megvalósításán. Isten arra hívott el, hogy bízzunk az ő gondviselésében, még ha éppen nem is látjuk, hogyan munkálkodik, vagy nem értjük, mi történik velünk. Ez az üzenet a hit mélyebb szintjeire hív bennünket, ahol amellett döntünk, hogy elhisszük: bármennyire szörnyűek legyenek is a dolgok, Isten elkötelezett amellett, hogy megváltsa jónak teremtett világát és legyőzze a gonoszt.

A BibleProject eredeti tartalmát a Fordított Királyság fordította magyarra és adta közre ingyen. Ha értékesnek találod a munkánk, csatlakozz és támogasd a további magyar tartalmak készítését.
