A válasz érdekesebb és szövevényesebb, mint gondolnád

• Eredeti cikk: What are the Gospels?
• Szerző: Tim Mackie
• Fordította: Rácz-Schliszka Gábor és Páll László
• Lektorálta: Páll László és Székely Pál Domokos

Akár most olvasod először az evangéliumokat, akár már huszadjára, készülj fel: mindig újabb meglepetést tartogat! Jézus folyamatosan kihívás elé állítja a gondolkodásmódunkat, és lerombolja előzetes elvárásainkat. Mielőtt azonban nekilátnánk az olvasásnak, szánjunk rá néhány percet, hogy megértsük, mi is áll előttünk. A négy evangéliumban találjuk a legkorábbi beszámolókat Jézus életéről, haláláról és feltámadásról. De miféle történet is az „evangélium”?

Mi az „evangélium”?

Mielőtt túlságosan előre szaladnánk, nézzük meg, mit jelent az „evangélium” szó. A görög euangelion magyar megfelelői a „jó hír”, illetve „örömhír” kifejezések. Az Újszövetségben ez annak a meghirdetésére utal, hogy Jézus – az élete, halála és feltámadása által – elhozta Isten uralmát a világunkba.

„Beteljesedett az idő – mondta Jézus –, és elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!”

Márk 1,15

Pál is hirdette Jézus evangéliumát, amelyet Isten:

„prófétái által a szent iratokban előre megígért, az ő Fiáról, aki test szerint Dávid utódaitól származott, a szentség Lelke szerint pedig a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult. Jézus Krisztus a mi Urunk.”

Róma 1,2–4

Jézus és Pál egyaránt Ézsaiás költői próféciájának erre a szavára támaszkodott igehirdetésében. A prófétánál a Messiás által a jövőben elérkező Isten uralma jelentette az „örömhírt” (Ézsaiás 52,7–10). Az evangéliumok tehát nem csupán történelmi krónikák, hanem jelentőségteljes kijelentések arról, hogy Jézus Izráel Messiása és a világ valódi Ura egy személyben. E könyvek nemcsak történeti igénnyel lépnek fel, hanem meg is akarják győzni az olvasót, hogy Úrnak vallja Jézust és a tanítványává váljon.

Az evangéliumok négy jellegzetessége

Az evangéliumoknak négy olyan jellegzetessége van, ami világosan megkülönbözteti ezeket más bibliai történetektől és a kortárs életrajzi elbeszélésektől. Először is mesteri módon szőnek Jézus történetébe ószövetségi történeteket. Másodszor az egyes történetek Jézus személyéről tesznek kijelentéseket. Harmadszor Jézus kereszthalálát és feltámadását az egész Biblia történetének csúcspontjaként mutatják be. Negyedszer az események időrendi sorrendjének megváltoztatásával még jobban kiemelik Jézus személyének egy-egy különleges vonását.

1. jellemző – ószövetségi utalások

Az evangéliumok az Írásokra való rendszeres utalással mutatják be, hogy Jézusban teljesedik ki az Ószövetség története. Az utalások módjából arra következtethetünk, hogy a szerzők feltételezik, hogy az olvasók magas fokú ószövetségi ismeretekkel rendelkeznek. Különféle formákban teszik meg ezt az összekapcsolást:

• Közvetlen idézet: Máté például Jézus gyógyító szolgálatát (Máté 8,14–16) a Szenvedő Szolga ézsaiási leírásának (Ézs 53,4) beteljesüléseként mutatja be.
• Finom utalások: Jézus megkeresztelkedésénél (Márk 1,9–11) Isten hangja szól az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam (utalás az 1Mózes 22,2-re), benned gyönyörködöm (utalás az Ézsaiás 42,1-re és a Zsoltárok 2,7-re).” Ez a három különböző bibliai szöveghelyről merített mondat rámutat arra, hogy: Jézus Ábrahám utódja és a messiási Szolga-Király egy személyben.
• Elbeszélői párhuzamok: Máté azáltal mutatja be Mózesnél is nagyobbnak Jézust, hogy történetének alapvető mozzanataiban felvázolja a Mózes életével való párhuzamokat. Mindketten Egyiptomból jöttek fel, átkeltek vizeken, a pusztában töltöttek negyven napot, és felmentek egy hegyre, hogy a Tórát tanítsák.

2. jellemző – kijelentések Jézus személyéről

A szerzők olykor nyíltan megfogalmazott kijelentést tesznek Jézus személyéről, mint például a Márk 1,1: „Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete.” Ennél gyakrabban inkább közvetett eszközökkel igyekeznek az olvasó Jézusról való gondolkodását formálni. Íme egy nem kimerítő lista ezekről az eszközökről:

• Csodatételek, amelyek demonstrálják Jézus teremtett világ feletti hatalmát
• Szavak: Tanítások, példázatok, beszélgetések
• Tanúvallomások: Emberek, akiknek az életét Jézus megérintette
• Isten: „Ez az én Fiam” (Mt 3,17)
• A tanítványok: „Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?” (Mt 8,27)
• A gonosz lelkek: „Mi dolgod velünk, Isten Fia?” (Mt 8,29)
• Názáreti emberek: „Vajon nem az ácsmester fia ez?” (Mt 13,55)
• A kánaáni asszony: „Uram, Dávid Fia!” (Mt 15,22)
• Péter: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16)
• A főpap: „Te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?” (Mt 26,63)
• Pilátus: „Te vagy a zsidók királya?” (Mt 27,11)
• A római százados: „Bizony, Isten Fia volt ez!” (Mt 27,54)

3. jellemző – A Biblia történetének csúcspontja

Mind a négy evangélium Jézus kereszthalálát és feltámadását az egész bibliai elbeszélés csúcspontjaként mutatja be.

Márk 10 fejezetet szentel Jézus Isten országát meghirdető – nagyjából hároméves – működésére, és 6 fejezetet a halálához vezető Jeruzsálemben töltött hét napra.

Máté evangéliuma már igen korán (Mt 12,14) beszél arról, hogy Jézus Izráel vezetőinek a kezébe adatik, de maga Jézus is előre jelzi szenvedését és halálát négy alkalommal (Máté 16,21; 16,27; 17,22–23; 20,18–19), mint azt a pillanatot, amikor királlyá lesz (Mt 27,37).

4. jellemző – Az események sorrendjének tudatos elrendezése

Bár igaz, hogy mind a négy evangélium történelmi igényességgel mutatja be Jézus életének eseményeit, az alapelbeszélésekből kiindulva mégis mindegyik szerző annak részleteit nagy gonddal szerkesztette és rajzolta meg, illetve rendezte el, azért, hogy ezáltal is kihangsúlyozzák Jézus személyének egy egyedi vonását. Mindegyik evangéliumról lesz egy külön blogbejegyzésünk, de azért most röviden ejtsünk néhány szót a sajátosságaikról:

• Máté úgy mutatja be Jézust, mint aki Mózesnél is nagyobb, hiszen beteljesíti az ószövetségi ígéreteket, és feltámadásával a menny és föld királyának bizonyul.
• Márk az Isten országa Jézus által meghirdetett eljövetelének titkát és az akörüli félreértéseket emeli ki. Jézust nem várt messiásként adja elénk, kiemelve azt a paradoxont, hogy a dicsőséges Messiást csak a megalázott és keresztre feszített Jézusban ismerhetjük föl.
• Lukács arra összpontosít, hogy Jézus minden nép számára elhozta az evangéliumot. Úgy mutatja be, mint aki a Szentlélek erejével beteljesíti az ószövetségi ígéretet: Isten szabadítása nemcsak Izráelre, hanem az egész világra kiterjed.
• János pedig az emberré lett Isten alakját ismerteti meg velünk, aki messiási voltát jelekkel igazolja, és felajánlja az örök életet mindenki számára, aki bizalmát belé helyezi.

Hogyan olvasd az evangéliumokat

Három tippel szeretnénk segíteni téged abban, hogy jobban felkészülj az evangéliumok értő olvasására.

1. tipp: Figyeld meg az ismétlődő szavakat és motívumokat!

Mindegyik evangélista Jézus tanításairól és csodáiról szóló több tucat beszámolóból szőtte meg a saját nagyobb történetét. Ezeket a beszámolókat ismétlődő szavakkal és gondolatokkal fűzték össze, hogy így még jobban kiemeljék az igazán fontos témákat.

Az egyes történetek olvasásakor figyeld meg az ismétlődő szavakat és gondolatokat, és tedd fel a kérdést:

„Ezekkel az történetekkel mit akart mondani Jézusról a szerző?”

„Hogyan köti ezeket a történeteket az evangélium írója össze, és mit szeretne üzenni azáltal, hogy összekötötte őket?”

1. példa: Ismétlődő szavak által összekötött történetek

1. Lukács 3,21–22: Jézus megkeresztelkedése: Isten kijelenti róla, hogy az ő „szeretett Fia.”
2. Lukács 3,23–38: Jézus családfája Ádámig vezet vissza, aki „Isten fia” volt.
3. Lukács 4,1–13: Jézus pusztai megkísértése: a Sátán Jézus kilétét vonja kérdőre: „Ha Isten Fia vagy…”
4. Lukács 4,14–32: Jézust elutasítják a saját városában, Názáretben, származása után kérdezve: „Nem József fia ez?”
5. Lukács 4,33–41: Jézus kiűz gonosz lelkeket, akik így kiáltanak: „Te vagy az Isten Fia!

A lényeg: Lukács azt akarja hangsúlyozni ezen történetek egymásba fűzésével, hogy Jézus valóban Isten Fia, Izráel Messiása és az emberiség új képviselője. Kilétét azonban egyesek kétségbe vonják, megkérdőjelezik, vagy akár egyenesen meg is tagadják.

2. példa: Ismétlődő gondolatok által összekötött történetek

1. Máté 11,1–19: Keresztelő János kételkedik Jézus messiási voltában.
2. Máté 11,20–30: Jézus megfeddi az őt, mint Messiást elutasító hitetlen városokat.
3. Mt 12: Négy történet a farizeusok elutasításáról és egy a Jézust messiásként elfogadó betegekről (12,15–23).
4. Mt 13: A magvetőről szóló példázatában Jézus szól a négyféle földről.

A lényeg: Sokan kételkednek vagy akár vissza is utasítják Jézust, de azok, akiket a kegyelme átformál, elfogadják őt. Ezt követően Jézus példázatokban mutatja be, hogy miért adnak az emberek ilyen sokféle választ az üzenetére, és ezzel együtt ismét arra hív mindenkit, hogy hallgasson rá.

2. tipp: Figyeld meg, hogy az egyes szereplők hogyan válaszolnak Jézusnak!

Az evangélisták ahelyett, hogy nyíltan felszólítanának téged, hogy így vagy úgy reagálj Jézus hívására, az akkori emberek eltérő reakcióit használják fel arra, hogy követendő és elvetendő példákat állítsanak eléd. Tarts egy rövid szünetet minden történet után, és tedd fel magadnak az alábbi kérdéseket:

1. Hogyan viszonyulnak a különféle emberek Jézushoz?
2. Mi vezérli őket?
3. Mi a döntésük következménye?
4. Meglátom-e a Jézusnak adott válaszom előképét ezekben a szereplőkben?

3. tipp: Olvasd el újra és újra több alkalommal is!

Az evangéliumokat úgy írták meg, hogy újra és újra elolvassák, és végül megjegyezzék őket. Lesznek olyan meglátások Jézus személyéről, amelyeket csak sokadik olvasásra és az ismétlődő szavakra, motívumokra való odafigyeléssel fogsz megérteni. Olvasd el először lassan, majd gyorsan, azután ismét lassabban. Sohasem lehet „túlságosan mélyre” merülni az evangéliumokban!

A lényeg

Ne feledd, hogy az evangélisták célja, hogy Jézusról egy meggyőző portrét fessenek számodra, ami alapján te is felismerheted és követheted őt. Bár nem túl gyakran vágják fejbe az olvasót nyílt üzenetekkel Jézus kilétével kapcsolatban (a Márk 1,1 nem szabály, csupán kivétel), a szerzők mégis azt szeretnék, hogy megtapasztald Jézust nagyon is valóságos módon. Bármennyire is kifinomultak az evangéliumok üzenetei, egy dologban határozottak: egyértelmű választ várnak az olvasótól – így tőled is.

„A Krisztus-történet az olvasó Istenről, világról és önmagáról alkotott képe megváltozásának motorja, annak fényében, amit Jézus véghez vitt. Tehát az evangéliumok célja, hogy meghirdessék annak az örömhírét, amit Isten Jézus Krisztusban, illetve által véghez vitt azért, hogy erre az emberek bűnbánattal és megtéréssel válaszoljanak. Ami igazán megkülönbözteti egy puszta életrajzi írástól, az az, hogy [az evangélium] választ követel az olvasótól.”

Ray Lubeck: „Read the Bible for a Change” („Olvasd a Bibliát a változásért”)

Egyrészt ez a legkomolyabb irodalmi alkotás, amit valaha is olvasni fogsz, másrészt a legnagyobb örömhír, amit bármikor is hallhatsz majd. Az evangéliumok sorai által megelevenedik előttünk Jézus földi élete, amint meghív minket is az ő követésére: egy izgalmas, kihívásokkal teli útra. Ezek a történetek és tanítások képesek új és egészen másfajta emberré formálni minket. Persze, csak akkor, ha mi hagyjuk ezt.

Fedezd fel a BibliaProjekt videóit és anyagait!

---

Támogasd az Alapítvány munkáját!