Posted in blog

Miről is szól valójában A prédikátor könyve? Tényleg értelmetlen volna az élet?

A hiábavalóságtól a célig és az örömig.

Volt már, hogy hátraléptél, ránéztél úgy igazán az életedre, és azt gondoltad: „Ez minden? Mi az élet értelme?” Ha igen, akkor jó társaságba keveredtél, ugyanis még a Biblia szereplői is küzdöttek ezekkel a kérdésekkel, mindenekelőtt a „Tanító” (héberül: Kohelet) A prédikátor könyvében. A szerző a könyv elején ismertet meg bennünket ezzel a salamoni karakterrel, aki nyersen és kendőzetlenül reflektál a hosszú és küzdelmes életről. És mi a Tanító végkövetkeztetése? Az, hogy az életben minden hiábavaló (Préd 12,8)!

De várjunk csak! Nem áll ez éles ellentétben áll Pál apostol sokat idézett újszövetségi tanításával, miszerint „Mindenkor örüljetek” és „mindenért hálát adjatok” (1Thessz 5,16–18)? Pál nézőpontja irreálisan optimistának tűnhet, ha rövid és gyakran nehéz napjainkra gondolunk. De vajon mi ez a különbség a két szerző között? Meglepő módon több közös vonást is találhatunk Pál és a Tanító között, mint elsőre gondolnánk.

Az élet valódi értelmének hiánya

Képzeld el magad, amint egy elillanó szellőbe kapaszkodsz. A Tanító ezzel a metaforával írja le az élet legtöbb tevékenységét (pl. Préd 1,14). Ennek kifejezésére a hiábavalóság szót használja (héberül: hebel, jelentése: „pára”, vagy valami, amiből hiányzik a valódi lényeg). De pontosan mit is nevez a Tanító párának? A Tanító panaszai A prédikátor könyvében sok esetben a bibliai üzenet egyfajta sztereotípiájának tűnhetnek: kicsapongás (Préd 2,1–3), luxus (Préd 2,4–6), anyagiasság (Préd 2–7), szex (Préd 2,8). Azonban néhány olyan meglepő dolgot is ugyanennyire haszontalannak tart, mint például: a bölcsesség (Préd 1,16), a házasság (Préd 9,9), a kemény munka (Préd 4,1–8), a jövőre való gondolás (Préd 2,18–23), vagy a másoknak való adakozás (Préd 6,1–6).

Folytassuk ezekkel a panaszokkal! Megrázó, hogy a Tanító még az élet pozitív dolgait is negatív perspektívából nézi. Egyfajta pesszimista, ironikus monológként kéne értelmeznünk a nézőpontját? Úgy tűnik, a szerző ezt nem hagyja. A
szerző, aki megőrizte mindezeket, azt állítja: a Tanító „őszintén leírta az igaz mondásokat” (Préd 12,10). Valóban arra a következtetésre kellene tehát jutnunk, hogy az élet értelmetlen?

Az élet céljának egyik legfontosabb összetevője

A szerző a csúcspontot jelentő befejezésben tárja fel legfontosabb üzenetét:

„Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége! Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az”.(Préd 12,13–14)

Az élet mélységeinek komoly vizsgálata elvezethet arra a jogos panaszra, hogy az életnek nincs célja – ám ez a megközelítés figyelmen kívül hagy egy kulcsfontosságú összetevőt: Isten ismeretét. Tehát, míg a szerző azt mondja, hogy Isten ismerete jelenti a lényeges különbséget, teljes hitelt ad a Tanító meglátásainak, és annak, hogy mennyire elengedhetetlen azok követése. Igen, az élet kemény. Igen, az élet sokszor céltalan. Igen, még a jó dolgok is hasztalannak tűnnek. Olyan, mintha a szerző engedélyt adna nekünk, hogy teljes őszinteséggel feltárjuk Isten előtt panaszainkat. Oké, az élet látszólag értelmetlen, kimondtuk. De mi jön ezután?

Az élet értelme Istentől jön

A szerző egy új perspektívát kínál, és elvezet minket a hiábavalóságtól a célig és az örömig. Az élet Isten nélkül valóban értelmetlen. Az emberi létezés Isten nélkül valóban múló pára. Isten az, aki értéket ad az élet értéktelenségének. Ő az, aki célt ad céltalan létezésünknek. A Teremtő akarata köré épülő élet megragadható lényeget, értelmet kap, míg nélküle nincs más, csak a szél utáni hiábavaló kapkodás. A szerző erre a következtetésre a Tanító panaszain keresztül vezet el, és arra hív, hogy járjuk végig ezt a gondolatmenetet mi is:

  1. Gondoljunk bele mulandó világi létezésünkbe! (Préd 2,1)
  2. Ismerjük fel pillanatnyi tapasztalataink teljes hiábavalóságát! (Préd 1,2)
  3. Panaszoljuk el szabadon Istennek életünk céltalanságát! (Préd 2,11)
  4. Vegyük észre, hogy Isten ismerete értelmet ad még az élet legapróbb és leghétköznapibb pillanatainak is! (Préd 12,9–14)
  5. Éld az életed – annak örömében, hogy ismered Istent! (1Thessz 5,16–18)

Talán A prédikátor könyvének szerzője és Tanítója közelebb áll Pál nézőpontjához, mint gondoltuk. Ha jobban megnézzük Pál írásait, kiderül, hogy ő is sokszor beszél az élet nehézségeiről (2Kor 1,8), és haszontalannak tart csomó jó dolgot. Mindemellett arra a következtetésre jut, hogy minden dolgot Isten dicsőségére kell tenni (Kol 3,17). Talán ez a „mindenkori öröm” egy olyan folyamat vége, mely azzal kezdődik, hogy őszinték vagyunk Istennel, felülemelkedünk félelmeinken, és felismerjük az Isten által adott célt az élet leghétköznapibb részleteiben is.

Joe Slunaker a Kaliforniai Baptista Egyetem professzora, dél-kaliforniai lelkipásztor. Szenvedélye az Ószövetség tanulmányozása és tanítása.

Fedezd fel a BibliaProjekt többi videóját és anyagiat!

Leave A Comment